Szeptember elsejét több mint másfél évtizeden keresztül mindig feszült izgalommal vártam. Már az iskolakezdés előtt napokkal, sőt hetekkel ezelőtt bújtam a tankönyveket. Szerettem elmerülni bennük, a még ismeretlen világ tárult a szemeim elé. Írókkal és költőkkel ismerkedhettem meg a műveken keresztül, egy új szeletét fedezhettem fel a történelemnek, próbálgattam az idegen nyelven íródott szövegeket olvasgatni, lefordítani. A nagy lelkesedésem csak szeptember közepéig tartott, aztán beálltam én is a sorba: utáltam suliba járni és mindazt ami vele járt. Ez szinte rituálisan, minden évben megismétlődött.
