Pár hét szabadság, plusz kilók és lazulás után újra itt vagyok.
Azt gondolom minden embernek szüksége van az évben legalább 2 hétre, amikor tényleg nem csinál semmit. December utolsó két hetében ezért teljesen átadtam magam a semmittevés édes pillanatainak. Nem gondolkodtam bajokon és az előttem álló még befejezetlen feladatokon, még internetezni is csak ritkán interneteztem (és meglepő módon nem voltak elvonási tüneteim), csak élveztem, hogy a délelőttöket át tudom végre kedvem szerint aludni, jókat eszem és találkozom a régi jó barátokkal, ismerősökkel.
Ennek értelmében a bloggal sem foglalkoztam az utóbbi ünnepi időszakban. Épp ezért nagyon jóleső érzés volt, amikor a statisztikai adatokat nézve láttam, hogy bár egy hónapja nem tettem közzé új bejegyzést, a napi látogatottsági számok elég magasak voltak. Köszönöm Nektek, mert számomra ez is azt jelenti, hogy az elmúlt évben születtek olyan posztok, amiért vissza-vissza jártok, vagy épp esetleg ezek alapján találtok rám.

Akik szemfülesek kiszúrhatták, hogy nem januári az első bejegyzés a blogon, hanem egy jóval korábban íródott és közzétett poszt. Akkor mégis hogyan lehet most blogszülinap? Mindjárt elmagyarázom.

Amikor elkezdtem ezt a blogot írni, nagy elképzeléseim, rengeteg ötletem volt. Aztán úgy adódott az életem folyama, hogy a bloggal nem tudtam foglalkozni, így 3 poszt közzététele után egy nagyobb szünet következett.

Január volt e lappangó időszak után az, amikor újra belemerültem a blogírás és szerkesztés szépségeibe. A régiek mellett újabb ötletek merültek fel bennem, és az eredeti elképzelésemet, vagyis a blog témáját is átgondoltam, kiszélesítettem. Ezért én ettől a naptól számítom igazán a blog szülinapját, mert ezen a napon voltaképpen valami új született.

Ha az elmúlt évre tekintek vissza, egy igen hullámvölgyes utat látok. Bár sok mindent meg tudtam valósítani, rengeteg dolog maradt végül el, ami elsősorban az időhiánynak köszönhető. Bár igyekeztem rendszeresen posztolni, ez többé-kevésbé sikerült. Ennek ellenére elégedetten nézek vissza erre az évre.
Nem szeretnék statisztikai adatokat rátok zúdítani. Óriási számokkal még egyébként sem rendelkezem, de higgyétek el, hogy mindig nagyot dobban a szívem, amikor látom, hogy egy újabb követőm van Facebookon, Bloglovinon esetleg a Magyar Blogokon. Tudjátok, hogy nem igazán reklámozom magam, ezért még nagyobb öröm számomra, amikor egy taggal növekszik a blogolvasók tábora, hiszen ez azt jelenti, hogy jó úton járok, és további munkával ez a szám mind inkább növekedhet. Ha pedig komment is érkezik egy-egy posztomhoz, az már csak hab a tortán. És ha már a tortánál tartunk, akkor virtuálisan gyújtsuk is meg az elsőt. Remélem még sok hasonló pillanat lesz Veletek!