Újból itt a Kattints!, hiszen szélsebesen repült el június! Ez a hónapom kissé zsúfolt volt, így kevesebbet tudtam a neten böngészni, cikkeket olvasni, de így is nagyszerű írásokra bukkantam, amit mindenképpen szerettem volna Veletek is megosztani, hátha találtok egy-egy számotokra is érdekes olvasnivalót vagy épp blogot.

Habár azt ígértem, legfőképpen magamnak, hogy szigorú leszek, és csak a júniusi bejegyzések közül fogom azokat közzétenni, melyek elnyerték a tetszésemet, mégis május végén született két olyan bejegyzés is, amelyet a legutóbb nem mutattam meg, ezért most pótolom ezt a hiányosságomat.

"Őszintén szólva rám tört a kismamapara. Nem tudom, hogy létezik-e, vagy normális-e, mert igencsak kevés dolgot találok erről bárhol is. Szerintem beszélni sem nagyon illik róla, mert a gyerekvárás csupa rózsaszín felhő, csoda és gyönyör kell legyen."

Első gyermekét váró nőként teljesen bele tudtam magam élni Gabi írásába. Jókat mosolyogtam a babaklubos élménybeszámolóján, vagy épp ellenkezőleg, bőszen bólogattam, mert hasonló rácsodálkozással olvastam anno utána, hogy mi mindenre van szükségünk babakelengye címszó alatt a szülést követően, és bizony engem is értek bőven meglepetések a számomra még sosem hallott és látott dolgok tekintetében. Másrészt megnyugtató volt számomra, hogy a várandósággal együtt járó súlytöbblet másoknak is okoz kellemetlen perceket, nem csak én parázok miatta (néha tök feleslegesen).

Nem szeretném ezt a bejegyzést elárasztani csupa baba-mama témában íródott posztokkal, de nem tehetek róla, ha most ebben az időszakban leginkább az ilyen típusú bejegyzések keltik fel a figyelmemet. Szandra ebben posztjában, ahogy már a címből is sejteni lehet, a hozzátáplálásról szóló élményeit és módszereit osztja meg olvasóival. Habár ez az idő számomra még igencsak messzinek tűnik, mégis jó már most felkészülnöm belőle. Szandra módszere pedig igazán tetszik, főleg, mivel én sem szeretném a gyermekemet az édességgel egy jó darabig megismertetni, főleg addig nem, míg először meg nem ismerkedik az egészséges ételek ízeivel.


A végére rögtön három bejegyzést is szeretnék ajánlani Zsuzsitól, alias Suz'n-től, melyben életének egy igencsak meghatározó szakaszáról, a költözésről számol be. Élvezettel olvasom eme írásait, amelyben ír a vágyról, hogy végre Csopakon, a szeretett helyen élhessen, ugyanakkor az elszakadásról a megszokott és a pár éve biztonságot, otthont nyújtó albérletétől való lassú búcsúról is. Tudom, hogy happy enddel végződik története, így már csak ezért is kíváncsian várom a folytatást tőle.

Kép forrása: Pixabay