Sok nő álma egy olyan gardróbszekrény (vagy akár szoba), amelyet ha kinyitunk (vagy belépünk) nem okoz nehézséget arra a már unalomig elhangzott kérdésre válaszolni, hogy "mit vegyek fel?", mert olyan ruhadarabokkal van tele, amelyek megoldást jelentenek az előbb említett problémára. Egy okosan átgondolt ruhatárat, amiben minden mindennel kombinálható, illeszkedik az életvitelünkhöz, a stílusunkhoz sok nő számára nehézséget jelent összeállítani, azonban nem lehetetlen feladat! Erről már írtam a blogon, sőt egy posztsorozat formájában lépésről lépésre haladtunk és vettük át sorban, hogy mire kell odafigyelnünk egy tökéletes gardrób létrehozásában. A ruhatárunk kialakításánál nagyon jó kezdetnek, ha kialakítasz magadnak egy alapruhatárat. Ha ez megvan, később innen indulva tudsz tovább építkezni, úgy, hogy közben figyelembe veszed elsősorban a stílusodat, a testalkatod, az életviteled, az életkorod (...), hiszen ezek együttese nagyon nagy hatással vannak megjelenésünkre és ezzel együtt a ruhatárunk darabjaira is.

Bizonyos időközönként azonban bekövetkeznek bizonyos változások, amelyek stílusunkra és így a gardróbunk tartalmára is hatással lehetnek.

Én is egy ilyen időszakot élek át, hiszen a várandóságommal együtt jár, hogy az eddigi ruhatáramat már nem tudom használni és ki kell alakítanom erre a pár hónapra egy újat. Persze a terhességen túl számos más változással nézhetünk szembe az életünkben, legyen az külső vagy belső változás. A legáltalánosabb talán a kor előrehaladtával jelentkezik. Gondoljunk csak bele: ami kamaszként még tetszett nekünk, az jó esetben nem fog már 20 évesen, de ugyanígy a 30-asok közé lépve sem feltétlenül fogunk ragaszkodni 5-10 évvel ezelőtti énünk öltözködési stílusához. Ugyanígy egy új munkahely vagy egy új életvitel is hatással lehet az öltözködésünkre, ahogy testünk változása is, egy nagyobb fogyás vagy hízás esetén. A folyamatosan megújuló divatról már nem is beszélve. Mindezekről eszembe jut a saját esetem, ami pár évvel ezelőtt zajlott le.

Friss egyetemistaként úgy gondoltam, hogy az öltözködésem túl laza, esetenként merész, ami egy kamasznak épp ideális, de nem egy egyetemistának. Tartottam attól, hogy a megjelenésem miatt nem fognak komolyan venni a tanáraim, ezért megpróbáltam egy teljesen más oldalamat mutatni, és igyekeztem "felnőttesebben" öltözködni. A szőke hajamat visszafestettem az eredeti barna színre, visszafogott, olykor unalmas színeket viseltem, elkezdtem garbóban járkálni, különböző mellényeket és kardigánokat viselni, amit azelőtt sosem tettem. Egy idő után nagyon rosszul éreztem magam a bőrömben, ha belenéztem a tükörbe egy szürke kisegeret láttam, útközben elvesztettem magamat, az egyéniségem. Idő kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek, rossz úton járok. Amikor ezt felismertem, megszabadultam minden olyan ruhadarabtól, amelyben rosszul éreztem magam, illetve megpróbáltam a meglévő dolgaimat, olyan kiegészítőkkel és ruhadarabokkal kombinálni, ami már jobban kifejezte a saját ízlésemet, stílusomat. Lassú folyamat volt, de minden lépéssel egyre közelebb és közelebb kerültem ahhoz, hogy újra kiegyensúlyozottnak érezzem magam a bőrömben.


Rövid kis eszmefuttatásom, arra enged következtetni, hogy a fentebb említett (és még azon kívül számos) változások is nehezítik meg újra és újra az emberek többségének, hogy egy minden értelemben vett tökéletes ruhatárat hozzanak létre. Hiszen mire kialakítjuk, addigra már egy új szituációba kerül(het) az ember, mely körülmények a legtöbbször újra bizonytalanságot, kételyeket, fenntartásokat okoznak. Ezen érzelmek további kérdéseket vetnek fel, amelyek tovább fokozzák a bizonytalanság érzését. Igazi ördögi kör. Talpán legyen az a nő (vagy férfi), aki egy ilyen helyzetben tudja, hogy hogyan is öltözködjön!

Félreértés ne essék, nem mindenkinek jelent ez problémát, hiszen vannak, akik teljes magabiztossággal állnak új megpróbáltatással szemben, tisztában vannak a stílusukkal és ezzel együtt az öltözködés sem jelent számukra problémát, hiszen minden életszituációban tudják, hogy mit akarnak képviselni a megjelenésükkel. Az emberek többsége azonban nem ebbe a kategóriába tartozik, ezért is merül(het) fel újra és újra a probléma a szekrény előtt állva, amely csak stresszet és felesleges idegességet szül, ezzel elrontva akár az egész napot.

Ami szerintem fontos, hogy ne essünk kétségbe! Azért, mert egy új állapotba kerültünk, nem jelenti azt, hogy az addigi kialakult öltözködési stílusunkat teljesen fel kellene adni. Ne kövessétek el ugyanazt a hibát amit én, és ne akarjatok teljesen mást tükrözni az öltözködésekkel, mint akik valójában vagytok! Kísérletezni kell. Természetesen időbe telik az, hogy újra megtaláljuk azokat a fazonokat/mintákat/színeket/méreteket(...), amelyek passzolnak hozzánk, pontosabban a megváltozott élethelyzetünkhöz. Gyakran fogunk hibákat elkövetni, rosszul dönteni egy-egy ruhadarab mellett, amivel azt a kockázatot is vállaljuk, hogy nem mindig fogjuk magunkat jól érezni a bőrünkben. Mert kár is tagadni, a rosszul kiválasztott ruhadarabokból álló outfit frusztrálhat bennünket, kényelmetlenül érezhetjük magunkat benne, mintha mindenki minket nézne és fejcsóválva nyilvánítaná ki nemtetszésüket a választott szettünkkel kapcsolatban.

Egy új (legalábbis számomra) módszert vezettem be az én kismama ruhatáram kialakításánál, amit Nektek is szívesen ajánlok: minden nap lejegyzeteltem magamnak, hogy aznap mit viseltem (néha le is fényképezem). Ruhadarabról ruhadarabra haladok, leírom mi tetszett az aznapi szettemben, és mi nem (méret, fazon, szín, minta, anyag). Ha valamivel gondom akadt leírom azt is, hogy mi volt az. Egy-két hét elteltével reményeim szerint pontosabb képet látok majd magamról, és a megfigyeléseim alapján egy igen komplex kívánságlistát tudok majd készíteni arról, hogy milyen ruhadarabokra és kiegészítőkre van szükségem. Így a legközelebbi vásárlásom már sokkal tudatosabban fog zajlani.