Hónapról hónapra jobban és jobban kedvelem ezt a sorozatot. Míg régebben csak a már megszokott és követett blogok írásait olvastam, ma már nyitottabb szemmel járok, és igyekszem újabbakat is megismerni. Bevallom, hogy néha direkt "vadászom" az újdonságokat, mert nem szeretnék folytonosan ugyanazoktól a szerzőktől hozni kedvenceket, mert úgy érzem, azt Ti sem szeretnétek. Aztán rájöttem arra, hogy az sem baj, ha hónapról hónapra felbukkannak ugyanazok, hiszen nem véletlen, hogy már időtlen idők óta rendszeres olvasójuk vagyok: egyszerűen mindig találok nagyszerű írást tőlük, amit úgy érzek, hogy másokkal is meg kell osztanom.

A múlt hónapból szemezgetve arra lettem figyelmes, hogy igazán sokrétűre sikeredett a válogatásom. Vannak mélyebb, elgondolkodtatóbb írások, kreatív alkotások, vagy csak lebilincselő történetek - úgy gondolom, így tényleg mindenki megtalálhatja a maga kedvencét, ha augusztusban lemaradtatok volna róla. Jó olvasást! :)

Enikő cikke, amit valójában dédmamája írt, igazán szívbemarkoló olvasmány. Az az életút, ami bár messze nem volt könnyű, hiszen számtalan akadállyal kellett szembenéznie a családnak, már csak azért is megéri elolvasni, mert körvonalazódik előttünk egy igazán erős asszony képe, aki mindent megtett a gyermekeiért, a családjáért, aki sokat küzdött értük egy boldog jövő reményében. 

"A mai apró tippek "különkiadással" be szeretném bizonyítani, hogy azokból  dolgokból is látványos lakásdekoráció, vagy épp praktikus tároló válhat, melyeket egyébként kidobnánk a kukába."

Dóri ismét zseniálisat alkotott, de ez már nem is meglepő tőle. Mindig ámulattal nézem DIY alkotásait, mert ő tényleg kihozza a maximumot a legegyszerűbb tárgyakból, mások által szemétnek titulált alapanyagokból is. Hogy milyen új élete lehet egy üres müzlis doboznak, hogyan hasznosítsuk újra az üres gyufásdobozt, vagy miért ne dobjuk el az üres dobozos kólát? A bejegyezéséből minden kiderül.

"A családdá válás, a szülővé válás kemény, embert és kapcsolatot próbáló feladat. Magában a házasságban talán nincs is olyan nagy kihívás addig, míg meg nem születik az első gyerek, mert után már minden átértékelődik és fontosabbá válik. Az ember azt szeretné, ha a gyermekei egy szerető és biztonságot nyújtó kapcsolatban nőnének fel és ezért meg kell dolgozni."

Fanni életoptimizmusát évek óta irigylem, hiszen én nem rendelkezem vele. Hajlamosak vagyunk viszont azt hinni, főleg kívülről szemlélve, hogy egy folyamatosan boldogságot és csupa pozitivizmust sugárzó egyén élete tényleg csupa móka és kacagás. Fanni esetében is gondolom sokan hitték ezt. Éppen ezért, mert rádöbbentett sokunkat, hogy bizony korántsem sincs így, volt jó olvasni a sorait, hogy az ő életében is vannak hullámvölgyek, problémák. és a körénk felépített mézes-mázos maszlag voltaképpen egy igazi embert takar.

Én sem vagyok kivétel, ugyanis nagyon szeretek mások otthonaiba bekukkantani. Számomra elsősorban ezért volt érdekes bejegyzés, másrészt meglepődtem, hogy kinek melyik helye a kedvence a lakásában. 

" >>Sminkelned kéne, több nőcis rucit kéne hordanod, magassarkút, szép vagy, hangsúlyozd, hosszabb szempillákkal, fest a körmeidet, törődj magaddal, mutasd meg, emeld ki, ami szép, a cicijeid például, rakj ki magadról dögös képeket, mutasd meg, hogy nem csak fejed van és hidd el a férfiak dögleni fognak érted...<< De mi van, ha én nem akarok, hogy a >>férfiak dögöljenek<< értem, vagy miattam? Én békés természet vagyok meg amúgy is, érzékenyen érintene, nem bírnám elviselni egy férfinemű halálát sem a melleim miatt."

A hónap kiemelkedő írásának ezt tartom. Ildikó kvázi egy tesztet hajtott végre, aminek az eredményét már az első pár mondatból sejtettem mi lesz, mégis megdöbbentett. Az, hogy egy a közösségi hálón megosztott kép után, melyen mondjuk "szexin" néz ki az adott hölgy, vadidegen férfiak százai szexuális tárgyként tekintenek a nőre, és ezen oknál fogva bepróbálkoznak nála, elborzaszt. Elborzaszt, hogy egyáltalán ezen "férfiaknak" nevezett emberek megengedik maguknak ezt a fajta viselkedést, és a végén ha pofára esnek (és mért ne esnének?!) még ők vannak felháborodva... Attól, hogy valaki csinos, és ezt még hangsúlyozza is, még nem azt jelenti, hogy egy olyan prédának tekintené magát, aki csak arra vár, hogy levadássza valaki (főleg nem egy vadidegen az internetről...) Torzult egy világban élünk...