Álomnászutunk a Maldív-szigeteken
12:59:00
Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha egy olyan mesés és paradicsomi helyen fogom a mézesheteimet eltölteni, mint a Maldív-szigetek. Ez abból is látható, hogy meg sem fordult a fejemben ez vagy hasonló trópusi sziget a nászutunk útvonalaként. De a férjem felejthetetlenné szerette volna tenni az első, már házasként tett közös nyaralásunkat, és ő ajánlotta, hogy keressünk egy igazán egzotikus helyet. Mindkettőnk egyetértett abban, hogy a Maldív-szigetek kitűnő választásnak bizonyul e tekintetben.
Folytatás következik...
Krisztina
A Maldív-szigetekről annyit érdemes tudni, hogy közel 2000 szigetből áll, amelyek az Indiai-óceánon találhatóak. A szigetek többsége lakatlan, csupán 200 szigeten élnek a helyiek, a turistáknak fenntartott szigetek száma pedig 90 körül alakul. Mi Rannalhi szigete mellett döntöttünk, ami egy közepes méretű szigetnek felel meg a körülbelül 1 km-es hosszúságával és 400 m-es szélességével, amit bőven 20 perc alatt körbesétálható. A szigeten az Adaaran Club Rannalhi**** nevezetű hotel található kis bungallóival. Bár a képeken nagyon csábítóan néznek ki a vizi bungallók, sokak tanácsára végül a szobánkat mégis inkább a szárazföldre kértük, és egyáltalán nem bántunk meg.
Az egész szigetnek igazi dzsungel hangulata volt, amelyet a szinte érintetlennek tűnő környezet nyújtott. Sűrű, zöld kókuszpálmák, fák és cserjék vettek bennünket körül, ahol kedvükre futkároztak a kis gekkók és gyíkok, a levegőben pedig a néha idegesítően sípoló hangjukkal a madarak repdestek. Ezt a "robinson"-érzést még jobban erősítette bennünk a homokos utak is. Szerencsére az utazásunk előtt utána olvastam a szigetről, így teljes nyugalomban hagytam otthon a magas sarkú cipőimet, hiszen nem volt szükség rájuk, a homokban ugyanis hasznavehetetlenek lettek volna. Helyettük kedvemre flangálhattam a kedvenc saruimban és papucsomban, sőt, mezítláb még jobb volt a finom, fehér homokon járkálni.
Az utazásunk előtt két héttel derült ki, hogy gyermeket várok. Kicsit aggódtam is, hogy így sajnos nem tudok majd jóízűen enni, hiszen a rosszulléteim az utazásunk előtt már napi szinten jelentkeztek. Nem tudom minek köszönhetem, az izgatottságomnak-e, esetleg a sós, tengeri levegőnek, de ott tartózkodásunk első 3-4 napján a rosszullét jelét sem éreztem. Így felhőtlenül és önfeledtem tudtam magam átadni az ízeknek, amelyek olykor pikánsak és nagyon fűszeresek voltak, hiszen leginkább az indiai konyha dominált. Egyedül az italokkal voltam bajban, hiszen sem alkoholos italt, sem pedig szénsavas üdítőket nem igazán tudtam meginni, így maradtam a sima víznél, esetenként a szóda víznél, ami viszont nem volt igazán jó ízű. Sajnos később már enni sem tudtam, kizárólag gyümölcsöket, azokat viszont nagyon szívesen, hiszen ilyen ízletes és zamatos narancsot, ananászt, mangót még életemben nem ettem.
Az egész szigetnek igazi dzsungel hangulata volt, amelyet a szinte érintetlennek tűnő környezet nyújtott. Sűrű, zöld kókuszpálmák, fák és cserjék vettek bennünket körül, ahol kedvükre futkároztak a kis gekkók és gyíkok, a levegőben pedig a néha idegesítően sípoló hangjukkal a madarak repdestek. Ezt a "robinson"-érzést még jobban erősítette bennünk a homokos utak is. Szerencsére az utazásunk előtt utána olvastam a szigetről, így teljes nyugalomban hagytam otthon a magas sarkú cipőimet, hiszen nem volt szükség rájuk, a homokban ugyanis hasznavehetetlenek lettek volna. Helyettük kedvemre flangálhattam a kedvenc saruimban és papucsomban, sőt, mezítláb még jobb volt a finom, fehér homokon járkálni.
Az utazásunk előtt két héttel derült ki, hogy gyermeket várok. Kicsit aggódtam is, hogy így sajnos nem tudok majd jóízűen enni, hiszen a rosszulléteim az utazásunk előtt már napi szinten jelentkeztek. Nem tudom minek köszönhetem, az izgatottságomnak-e, esetleg a sós, tengeri levegőnek, de ott tartózkodásunk első 3-4 napján a rosszullét jelét sem éreztem. Így felhőtlenül és önfeledtem tudtam magam átadni az ízeknek, amelyek olykor pikánsak és nagyon fűszeresek voltak, hiszen leginkább az indiai konyha dominált. Egyedül az italokkal voltam bajban, hiszen sem alkoholos italt, sem pedig szénsavas üdítőket nem igazán tudtam meginni, így maradtam a sima víznél, esetenként a szóda víznél, ami viszont nem volt igazán jó ízű. Sajnos később már enni sem tudtam, kizárólag gyümölcsöket, azokat viszont nagyon szívesen, hiszen ilyen ízletes és zamatos narancsot, ananászt, mangót még életemben nem ettem.
Minden nap végén izgatottan vártuk a naplementét. Kiültünk a strandra egy törölközőre, esetleg a vízi bugallókra vezető mólóra és egy pohár itallal a kezünkben csendben elmerültünk a végtelennek tűnő óceán gyönyörű látványába.
Folytatás következik...
Krisztina
0 megjegyzés