Őszintén, kicsit mindkettőnket meglepett, hogy sikerült jegyeket kapnunk az igénylésünket követően, hiszen (állítólag) háromszoros túljelentkezés volt mindhárom meccsre. De ha már így alakult rögtön szervezni kezdtük az utazást.

Azt már az elején megbeszéltük, hogy az utat a saját autónkkal tesszük meg. Utólag beismerem, hogy bátor vállalkozás volt ez részünkről, hiszen egy igen hosszú, 1200 km-es utat kellett megtennünk, ráadásul én már a 6. hónap végén, a 27. hétben jártam. Utólag már nem az autó mellett voksolnánk, főleg nem egy ilyen rövid kirándulás során, de legalább így láthattuk néhány levendulamezőt,  a gyönyörű hegyvidékes tájat, amelyre egyébként nem lett volna lehetőségünk.

Ez az utazás kivételesen nem a klasszikus értelemben vett pihenésről, nyaralásról szólt, hiszen elsősorban szurkolni mentünk a fiúknak, de természetesen a tervezett meccsnézésen kívül szerettük volna egy kicsit megismerni és felfedezni a város és környékén található látványosságokat, nevezetességeket. Így én már hetekkel előbb bújtam az internetet és bőszen jegyeztem fel azokat a lehetséges úti célokat, ahova el szerettünk volna jutni. Végül az idő rövidsége, na meg az én állapotom sem engedte, hogy minden tervezett helyre eljussunk. 

Útközben

Június 17.-én, délután érkeztünk első állomásunkra, Marseille-be. Izgatottan vártam a pillanatot, amikor meglátom az Azúr part (Côte d’Azur) gyönyörű kéken csillámló vizét, magam előtt láttam a kikötők hajóit, a luxus jachtokat és vitorlásokat, a csinosan öltözött nőket és férfiakat. A hotelunkig tartó úton azonban megcsapott a rideg valóság: rendezetlen, szeméttel szegélyezett utcákat, omladozó épületeket láthattunk mindenhol, amelyet még a katasztrofális városi közlekedés is még taszítóbbá tett számunkra. Mintha nem is Európában lettünk volna. Nem akartam ebből még levonni a következtetést, lévén, hogy a külvárosban szálltunk meg (és mint utólag kiderült, annak is az arab részén), bizakodtam abban, hogy a központ, a híres Vieux-Port, azaz a kikötő elnyeri majd a tetszésünket. Nem így lett. Nem állítom, hogy a város ezen pontja nem kápráztatott volna el, hiszen a képekből is láthatjátok majd, hogy azért volt miben gyönyörködnünk, de a sok szépség mellett ugyanakkor ott volt az a rengeteg szemét és kosz, ami nem csak illúzióromboló hatást gyakorolt ránk, hanem azt az érzetet is keltette bennünk, hogy még egyszer ide nem szeretnénk visszatérni.

Kilátás a szobánk ablakából

De ne csak a csalódásunkról beszéljek, mert ahogy említettem Marseille-nek azért vannak látványos részei is. Ilyen a Vieux-Port, azaz maga a kikötő, ahol rengeteg vitorlás, jacht és a régi korok halászbárkáira emlékeztető hajók sorakoznak egymás mellett. A kikötő végén, azaz az öböl bejáratánál két oldalt található erődökről csodálatos kilátás nyílik nem csak a Földközi-tengerre, hanem magára a városra is, amelynek központi helyén terül el egy domb magaslatán  Notre Dame de la Garde székesegyház. Ez egyszerűen pompázatos látványt nyújtott a lenyugvó nap fényében. A kikötői sétányon szívesen sétálgattunk, ahol helyi kézművesek árulták portékájukat. Találhattunk itt mindent a szokványos szuvenír tárgyaktól kezdve, a levendulából készült szappanokon, olajokon, parfümökön, párnácskákon át,  a kézzel készített ékszereken, kerámia tárgyakon és ruhadarabokon keresztül mindent. Mi sem jöhettünk haza üres kézzel, többek között levendulás autóillatosító párnácskát, szappanokat, hűtőmágneseket és egy cuki matrózos kislányruhát is vásároltunk.






Egyik nap hajókiránduláson vettünk részt, és a közelbe lévő Frioul - szigetre látogattunk el. Sajnos If szigetére, ahol a híres várbörtön található (a legtöbben a híres regényszereplő Monte Christo grófja által hallhattak erről a börtönről), nem tudtunk eljutni, mert vasárnap lévén zárva volt a börtön a látogatók előtt. Frioul mindössze 15 perc hajóval Marseille-től. Gyönyörű öbleivel és a városra való kilátásával fantasztikus élményt nyújtott, még ha maga a sziget igen kopár volt a maga fehér sziklás részeivel. Egyedül csak a széllel gyűlt meg a bajunk, én pedig természetesen kibontott hajjal mentem kirándulni, hajgumi nélkül. Nem kellett volna...