Hogyan táplálkozom kismamaként?

8:00:00

Amikor Férjjel együtt megláttuk a pozitív jelet a terhességi teszten, az örömünkből felocsúdva, az első hozzám intézett mondata a következő volt:
"Nincs több kóla és édesség, ideje lesz sokkal több gyümölcsöt és zöldségfélét enned!" 
Egyrészt jól esett megismernem ezt a még számomra is ismeretlen aggódó apuka énjét, másrészt csak nevettem ezen kijelentésén, és máris, mint a hasát féltő nő vettem fel a védekező pozíciót, és csak annyit válaszoltam:
"Ha majd a baba azt kívánja, akkor bizony iszom én azt a kólát, sőt az édességről sem fogok lemondani."

Pedig nem mondott hülyeséget. Tudtam én ezt már akkor is, de idő kellett ahhoz, hogy tudatosuljon bennem, anyuka leszek, egy kis élet fejlődik bennem, akinek az egészséges fejlődéséért én vagyok a felelős, ezért kötelességem olyan ételeket fogyasztanom, melyek egészségesek és segítenek a magzat fejlődésében.


A várandóságom első három hónapját, azaz az első trimesztert nem viseltem rosszul. Nem hánytam egyszer sem, bár azért naponta jelentkezett egy kis hányinger és émelygés, és mint sok más kismama esetében, én is sokkal fáradékonyabbá váltam, állandóan álmos voltam, aminek a következtében ha csak tehettem aludtam is (sokat). Ezek a tünetek egyébként nem okoztak semmilyen problémát vagy nehézséget a mindennapi teendőimben, ugyanúgy eljártam dolgozni, főztem, és végeztem a házimunkát mint azelőtt. Azonban hamar felfigyeltem arra, hogy az étkezéseim után akár órákig is rosszul vagyok...

A fehér kenyér, a tészta, az olajban vagy állati zsiradékokban sült ételek tették ki az addigi étrendem legnagyobb hányadát, emellett sokat nassoltam és a szomjam oltására is leginkább a kólás üveg után nyúltam. Tök nyilvánvaló, hogy nem egy egészséges életmódot folytattam, és a várandóságom ezen szakaszában a szervezetem hangosan kiáltott, hogy ez nem mehet így tovább, a kisbabánkat ezekkel nem "etethetem". Őszinte leszek, habár ezek az ételek továbbra sem kerültek tiltólistára, de igyekeztem őket elkerülni vagy kisebb adagokat enni belőlük. Közben folyamatosan beépítettem a gyümölcsöket és zöldségféléket az étkezésembe, reggeli gyanánt példának okául kizárólag csak ezeket fogyasztottam (leginkább narancsot, banánt, mandarint, kivit), mivel ezektől egyáltalán nem voltam rosszul, így  munkahelyemen is 100%-ban tudtam továbbra is teljesíteni. De ha valami édesre vágytam, akkor is a legtöbbször valamilyen gyümölcs után nyúltam.

Tejtermékeket is szívesen fogyasztottam, mindig jól esett egy pohár tej vagy joghurt elfogyasztása. A szénsavas, cukrozott üdítőktől egy időre búcsút mondtam - a férjemnek igaza lett - pusztán azért, mert nem tudtam egy kortyot sem lenyelni belőlük. Rengeteg vizet ittam, és iszom a mai napig, amit néha egy-egy citromkarikával teszek változatosabbá, ízesebbé.



A 12. héttől kezdődően a rosszulléteim is egyik napról a másikra megszűntek. Habár az elején még kicsit hitetlenkedve fogadtam, és továbbra is tartottam magam az első trimeszterben kialakult táplálkozási szokásaimhoz, egyre többször kívántam meg és ettem jóízűen a fehér kenyérből készült szendvicseket, nyúltam a csipszek és csokoládék felé, majd ismételten nagyobb adagokat ettem az ebédből, vacsorából. Ezt később igencsak megbántam, nem csak azért mert észrevétlenül, mégis igen sok kiló felcsúszott rám ezekben a hetekben (a 16. hétig kb. 6 kiló), hanem mert háttérbe kerültek az olyan ásványi anyagokkal és vitaminokkal teli ételek is, mint a friss gyümölcs és zöldség. Pár hétig "élveztem" ezt a felhőtlen összevissza való étkezést, a 17. héttől kezdődően azonban egyre jobban kezdett aggasztani ez az egészségtelen életmód, egyrészt maga a gondolat, hogy a kisbabámat sok vacakkal etetem, másrészt magamon is tapasztaltam némi változást fizikai és lelki értelemben is, úgy mint fáradékonyság, rossz közérzet. Éppen a legjobb időben érkezett a Milumil pályázati felhívása, amely által megismertem, hogy miért fontos az első 1000 nap a gyermekek életében, és amely hatására jobban beleástam magam az egészséges táplálkozás alapjaiba, hogy megtudjam, hogy milyen ásványi anyagokra és vitaminokra van szüksége a babánknak, és ezeket a tápanyagokat mely ételekből nyerhetjük (ezekről bővebben a következő cikkben írok).

Szerencsére tavaszi-nyári kismamaként rengeteg frissen termett gyümölcshöz és zöldségféléhez jutok hozzá, ezt pedig ki is használom. Köretként egyszerű és gyors salátákat készítek a húsételek mellé (leginkább csirkehúst eszünk, de odafigyelek arra is, hogy heti egy alkalommal vörös húsból is készítsek valamit, főleg azóta, mióta a vérvételből kiderült, hogy enyhe vashiányom van). Az eperszezont is a lehető legnagyobb mértékben igyekszem kihasználni, imádom ugyanis az epret, így az utóbbi hetekben szinte naponta eszem belőle. Nemrégiben a turmixok és smoothiek készítésével kísérletezgetem, mivel így olyan zöldségféléket is megeszem, amelyet egyébként nem (ilyen pl. az uborka, spenót, vagy épp a sárgarépa, amit kizárólag csak főve eszem, így viszont kiveszik belőle a vitamin). Tejterméket is napi szinten fogyasztok valamilyen formában (tej, sajt, joghurt, tejföl, krémtúró,...), hiszen a magzat fogazatának és csontjainak fejlődésében hatalmas szerepük van.

Málnás turmix, a kedvencem
Nem tagadok meg azonban semmi olyant, ami bár lehet nem az egészséges kategóriába sorolható, de én mégis megkívánom. Habár az orvosok manapság már azt mondják, hogy nem kell feltétlenül és mindenáron azokat az ételeket beszerezni apukának, amelyet az anyuka megkíván, viszont ha én, mint kismama csak arra az egy ételre tudok gondolni, és minden figyelmemet az köti le, akkor bizony én megeszem. Szerintem ugyanis az a babának sem tesz jót, ha az anyuka szenved azért, mert valamilyen ételt nem kaphat meg.

Jelenleg a 28. hétben járok, és sokkal kiegyensúlyozottabbnak és egészségesebbnek érzem magam, mint mondjuk másfél-két hónappal ezelőtt, amit egyértelműen annak az eredményeképpen érzékelek, hogy sokkal tudatosabban étkezem, és odafigyelek arra, hogy minőségi ételeket fogyasszak.



Ha a többi pályázó cikkét is elolvasnád a témában, 
az 1000 tipp az első 1000 napra oldalán megteheted!

Krisztina

A 2. és 3. kép forrása: Pixabay

You Might Also Like

0 megjegyzés

Címkék