Sokszor használom az utóbbi időben a "hihetetlen" jelzőt. Hihetetlen, hogy Luca születése óta hat hét telt el. Mintha csak tegnap lett volna, hogy pontosan éjfélkor keltettem a férjem, hogy idő van, indulnunk kell a kórházba, reggel 8:47-kor pedig már a mellkasomon pihegett pici kis testével a kislányunk. Olyan pindurinak tűnt a maga 3240 grammjával, most meg már több mint 4600 gramm. Hogy szaladt így el az idő?!
Igazán hosszú nyárnak örvendhettünk az idén, de mint minden, úgy a jó idő is sajnos véget ért. Na de nem kell búslakodnunk, hiszen az ősz is rengeteg szépséget tartogat számunkra! Itt vannak példának okáért a legújabb őszi/téli trendújdonságok! Ebben a szezonban sok új és izgalmas megoldásokat figyelhetünk meg, ilyen a már megszokott és évről évre visszatérő színek mellett az idén megjelenő árnyalatok, egy rég elfeledett anyag felbukkanása, vagy épp a különleges és merész megoldású ruhadarabok.
Nemrégiben részt vettem egy (újra)indított játékban, amely a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége nevezetű Facebook csoportban volt. A játék lényege, hogy a csoport tagjai kérdéseket tesznek fel a Nap Bloggerének kiválasztott személynek, majd azokat az megválaszolja egy bejegyzés formájában. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a mai poszt miről is fog szólni.
Kilenc hosszú hónapot töltöttem Anya pocakjában. A kezdetektől fogva jól éreztem magam itt, hiszen például nagyon finomakat kaptam enni és inni is. Habár az első hetekben Anya még nem tudta, hogy én mit szeretek és mit nem, ezért meg kellett tanítanom rá. Szerencsére nagyon okos Anyukám van, és hamar ráérzett arra, hogy mire is van szükségem. A gyümölcsöket például nagyon szeretem. De tudtátok, hogy a sós csipsz csokis fagyival is nagyon finom?!
A jó kaják mellett hatalmas terem is volt, kedvemre foroghattam és pöröghettem, nagyon élveztem! Ezért sem értettem, hogy Anya és Apa miért beszélik olyan sokszor egymás között, hogy csupán még pár hónap és végre én is közöttük leszek. Miért hagynám itt ezt a remek kuckót? Nem, ez számomra elképzelhetetlennek tűnt!
Aztán ahogy múltak a napok, hetek, hónapok valahogy minden megváltozott. A kaja továbbra is jó volt, azonban egyre szűkebb és szűkebb lett a hely odabent. Nem értettem mi történik, miért lett kisebb minden?! Anya pedig miért sziszeg olyan gyakran, amikor én kicsit mocorgok? Őszintén mondom, kezdtem már kicsit sajnálni, mert néha úgy hangzott, hogy fájdalmat okozok neki, pedig becsszó, hogy nem akartam én Őt bántani. Hisz olyan kedves, mindig simogat és becézget, gyakran még énekel is nekem. Apát is nagyon megszerettem, igazán jófej pasi. Sokszor simogatott ő is, esténként pedig jókat beszélgettünk, csak mi ketten! Még Anya se hallotta a mi kis titkos sutyorgásunkat!
Ezért is döntöttem úgy, hogy
2016. szeptember 16.-án megnézem Őket közelebbről is!
2016. szeptember 16.-án megnézem Őket közelebbről is!
Anya és Apa nagyon örült nekem! Azóta is én vagyok a mindenük!
Üdvözlettel:
Luca
Üdvözlettel:
Luca
Így visszagondolva mintha csak tegnap láttuk volna meg a pozitív jelet a terhességi teszten, ma-holnap meg már lassan a szülőszobán találom magam. Izgalmas, néha nehéz és fárasztó, de boldogságban gazdag időszak van mögöttem ebben a közel 40 hétben. Persze az igazi öröm még csak ezután érkezik...
Hónapról hónapra jobban és jobban kedvelem ezt a sorozatot. Míg régebben csak a már megszokott és követett blogok írásait olvastam, ma már nyitottabb szemmel járok, és igyekszem újabbakat is megismerni. Bevallom, hogy néha direkt "vadászom" az újdonságokat, mert nem szeretnék folytonosan ugyanazoktól a szerzőktől hozni kedvenceket, mert úgy érzem, azt Ti sem szeretnétek. Aztán rájöttem arra, hogy az sem baj, ha hónapról hónapra felbukkannak ugyanazok, hiszen nem véletlen, hogy már időtlen idők óta rendszeres olvasójuk vagyok: egyszerűen mindig találok nagyszerű írást tőlük, amit úgy érzek, hogy másokkal is meg kell osztanom.
Néha, amikor a blog statisztikáját nézegetem, magam is megdöbbenek, hogy mely bejegyzések tetszenek nektek a leginkább, melyeknek van a legnagyobb nézettségük. Ha elsődleges célom az lenne, hogy a blogom minél sikeresebbé váljon, természetesen sokkal céltudatosabban kezelném a statisztikai adatokban látottakat, és sorra olyanokról írnék, amelyek a legtöbb kattintást hozná az oldalnak. De minekutána számomra ez csak egy hobbi, és nem foglalkozom a számokkal, továbbra is arról írok, amelyek engem érdekelnek és szórakoztatnak.
A mai bejegyzésem mégis ebben egy kicsit kakukktojás lesz. De csak egy kicsit. Tavaly nyáron ugyanis írtam egy cikket, amelyben ötletek adok arra vonatkozóan, hogy milyen fotóbeállításokat készítsünk nyaralásaink alkalmával. Habár nem számítottam rá, mégis a cikk megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend köztetek. A titkát a mai napig nem fejtettem meg, azonban a minap eszembe jutott, hogy mi lenne ha a saját nyaralós képeim között megnézném, hogy az ott adott ötletekből én mennyit is valósítottam meg. Mert akármilyen hihetetlennek hangzik is, tényleg azért írtam róla, mert én szerettem volna ezeket a képeket a magam módján elkészíteni. Ma ezt mutatom meg Nektek.
A mai bejegyzésem mégis ebben egy kicsit kakukktojás lesz. De csak egy kicsit. Tavaly nyáron ugyanis írtam egy cikket, amelyben ötletek adok arra vonatkozóan, hogy milyen fotóbeállításokat készítsünk nyaralásaink alkalmával. Habár nem számítottam rá, mégis a cikk megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend köztetek. A titkát a mai napig nem fejtettem meg, azonban a minap eszembe jutott, hogy mi lenne ha a saját nyaralós képeim között megnézném, hogy az ott adott ötletekből én mennyit is valósítottam meg. Mert akármilyen hihetetlennek hangzik is, tényleg azért írtam róla, mert én szerettem volna ezeket a képeket a magam módján elkészíteni. Ma ezt mutatom meg Nektek.







