Iszonyú hosszú és fárasztó volt a mai napom (is), mégis a kellemes, napos időjárást kihasználva "kiköltöztem" kis erkélyünkre, gyönyörködöm a ragyogó színekben pompázó virágainkban, közben hideg citromos ásványvizet iszogatok, és bőszen kattogtatom a laptop billentyűzetén az ujjaimat. Hiányzott már az írás, a blog. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy kicsit lelkiismeret furdalás is gyötört, hogy szeretett hobbimat elsőként tettem félre csak azért, mert az életemben bekövetkezett változások teljesen feldúlták az addig megszokott napi rutinomat. Azonban kellett a pihenés, a feltöltődés, hogy újult erőkkel, tervekkel, célokkal újra itt legyek, és lelkemet beleadva ott folytassam, ahol abbahagytam.

Akik követik a blog Facebook oldalát, értesülhettek arról, hogy nemrégiben munkahelyet váltottam. Régóta érlelődött már bennem ez a cselekedet, de mindig olyan nem várt helyzetekkel kellett szembenézem, ami miatt késleltettem megvalósítani az elképzelésemet. Maga a döntés a munkahely változtatással kapcsolatban pedig már tényleg hónapokkal ezelőtt megszületett. Nem csak éreztem, de tudtam is, hogy muszáj váltanom, ha boldog akarok lenni. 

Nem vagyok kitárulkozó típusú ember, nem szeretek a gondjaimról mesélni, mégis ez a bejegyzés kicsit erről fog szólni. Erről, és mégsem erről. Mert minden bajra van megoldás, csak meg kell találnunk a hozzá vezető utat.