Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha egy olyan mesés és paradicsomi helyen fogom a mézesheteimet eltölteni, mint a Maldív-szigetek. Ez abból is látható, hogy meg sem fordult a fejemben ez vagy hasonló trópusi sziget a nászutunk útvonalaként. De a férjem felejthetetlenné szerette volna tenni az első, már házasként tett közös nyaralásunkat, és ő ajánlotta, hogy keressünk egy igazán egzotikus helyet. Mindkettőnk egyetértett abban, hogy a Maldív-szigetek kitűnő választásnak bizonyul e tekintetben.

Nagyon megdöbbentem, amikor úgy a 8. hét környékén a legtöbb nadrágomat alig tudtam felvenni, ha pedig sikerült is felerőszakolnom magamra, bevágott és szorított, vagy egyszerűen nem tudtam begombolni. Nem értettem mitől vagyok így felpuffadva, legalább négy hónapos terhesnek éreztem magam. Persze miután jobban belemerültem a várandóság rejtelmeibe, megnyugodtam, hogy ez teljesen természetes dolog. Azonban azt mégsem tehettem meg, hogy melegítőben menjek a munkahelyemre, így ha a tervezettnél korábban is, de beszereztem az első kismama nadrágom, aztán pedig nem volt megállás a vásárlások terén.

Január óta van egy hatalmas titkunk a férjemmel. Sejtitek már mi lehet? :)

Gondoltam majd írok egy egyszerű haul bejegyzést a blogra, mert már egyébként is illene valamit posztolni, a tavaszi gardróbfrissítésnek is itt az ideje, a kettőt ötvözve pedig már meg is van a megoldás. Tudjátok, két legyet egycsapásra. Aztán a hétvégén Férjjel az oldalamon (igen Vele, bár nem mondom neki, de szeretek vele vásárolni) és a kis listámmal a fejemben meg is jelentünk a plázában, hogy most majd hú de sok mindent fogunk, akarom mondani fogok vásárolni. El is kezdtük feltérképezni az üzletek kínálatait, felpróbáltam több felsőt, egy-kettőre igazán jó hangulatom kerekedett.

A blog nevéhez hűen többször írtam már a gardrób rendszerezésről. Megosztottam veletek a praktikáimat, többek között arról írtam, hogyan is fogjunk neki a ruhatárunk lomtalanításához, majd arról, hogy milyen szempontok szerint csoportosítjuk a ruháinkat. Ezek a bejegyzéseim közzétételük óta töretlen népszerűségnek örvendenek, amiből én azt az igencsak egyszerű következtetést vontam le, hogy szívesen olvasnátok még többet e témáról.
Miközben kicsit nosztálgiáztam a régebbi posztjaim fölött, észrevettem, hogy még nem írtam a fehérneműim tárolásáról. Ezt az apró elmaradást szeretném most bepótolni.

Szeptember elsejét több mint másfél évtizeden keresztül mindig feszült izgalommal vártam. Már  az iskolakezdés előtt napokkal, sőt hetekkel ezelőtt bújtam a tankönyveket. Szerettem elmerülni bennük, a még ismeretlen világ tárult a szemeim elé. Írókkal és költőkkel ismerkedhettem meg a műveken keresztül, egy új szeletét fedezhettem fel a történelemnek, próbálgattam az idegen nyelven íródott  szövegeket olvasgatni, lefordítani. A nagy lelkesedésem csak szeptember közepéig tartott, aztán beálltam én is a sorba: utáltam suliba járni és mindazt ami vele járt. Ez szinte rituálisan, minden évben megismétlődött.