Nürnbergi állatkert
19:00:00
Ismét Nürnbergben jártunk. Legutóbb decemberben látogattunk el ebbe a szép városba, amikor a világhírű karácsonyi vásárt tekintettük meg. Akkor, az utazásunk közben, az autópályán észrevettünk egy táblát, amely a Nürnbergben található állatkertet hirdette. Mivel már sok jót hallottunk a helyről, nem volt kérdéses, hogy tavasszal, amikor jobb idő lesz, mindenféleképpen felkeressük ezt a helyet. Végül úgy döntöttünk, hogy a munka ünnepe, azaz május 1.-je kitűnő időpont lenne e tervünk megvalósítására.
Izgatottan vártuk a napot, hiszen már rég mozdultunk ki otthonról, ránk fért egy kis kikapcsolódás. Azonban az időjárás nem kedvezett nekünk, ugyanis erre a napra esőt jósoltak. Reggel kinézve az ablakon sajnos kétség sem fért hozzá, hogy ezúttal igazak lehetnek az esővel kapcsolatos hírek. Úgy volt, hogy rossz idő esetén itthon maradunk, és grillezünk egyet, de végül mégis neki vágtunk az útnak többed magunkkal.
Nem sok időm volt elkészülni, hisz tényleg az utolsó pillanatban döntöttünk a kirándulás mellett, ezért a lehető legegyszerűbb szerelést kaptam fel magamra: farmernadrág + rózsaszínes felső + bőrkabát. Legalább már egy hónappal ezelőtt eltettem a következő őszi-téli szezonra a bokacsizmámat, hisz én magam sem gondoltam volna, hogy májusban (!) még használnom kell. De nem bántam meg, elég hideg volt...
Fél 11 felé érkeztünk meg kitűzött célunkhoz. A jegyvásárlás után, térképet kapva a kezünkbe, beléptünk az impozáns kapubejáraton, hogy rácsodálkozzunk a természet legkülönfélébb teremtményeire.
Mindig elcsodálkozom azon, mennyi mindent nem ismerek még a világból. Ezért is szeretek állatkertbe járni, mert mindig felfedezek egy-egy még sosem látott állatot. mint a képen is látható majomfélét (megkerestem, hogy pontosan mi is a neve, németül így hangzik: Zwergseidenäffchen. Ha valaki esetleg tudja a magyar megfelelőjét, írjon okvetlen). Engem teljesen lenyűgöztek!
 |
| A szurikáták a lámpa alatt melegedtek! :) |
A szemerkélő eső ellenére a még kölyök jegesmedvének én sem tudtam ellenállni. Percekig figyeltem, ahogy játszadozik, majd kisvártatva és ugyan kicsit esetlenül odabotorkál anyjához, hogy élvezze a szerető gondoskodását.
A pár órás séta után megéheztünk, így az állatkert területén található több étterem közül kiválasztottuk az egyiket és beültünk. Éppen időben, hiszen az addig csak szitáló eső erőre kapott, és már nagyobb cseppekben áztatta a környéket.
Én bécsi szeletet rendeltem pürével, ezzel ugyanis sosem tudok hibázni, most pedig nem mertem kockáztatni, már nagyon éhes voltam. Egy isteni csokis sütit is ettem, amiről sajnos nem készítettem fotót, pedig tényleg nagyon étvágygerjesztő volt!
 |
0 megjegyzés