Emlékszem, mint minden kislány, én is hercegnőként szerettem volna pompázni a nagy napon, hatalmas tüll szoknyában, csillogó-villogó díszítésekkel, és természetesen koronával a fejemen. :)
Ma már csak jót mosolygok magamban, amikor eszembe jut ez a kislánykori vágyakozásom. Időközben felnőttem, és ezzel együtt az ízlésem is megváltozott. A tökéletes menyasszonyi ruhát ma már másképp képzelem el mint anno, és a koronáról is könnyű szívvel mondtam le.
Egy valami azonban nem változott az évek folyamán, mégpedig a képzeletbeli esküvőm köré felépített varázslat és az idézőjelesen vett hercegnői feeling. Menyasszonynak lenni mindig is úgy éreztem, hogy egy olyan különleges pillanat egy nő életében, amikor megilleti az őt körülölelő figyelem. Egy nap, amikor ő áll a középpontban (még akkor is ha nem szeret a fókuszban lenni, mint én...). Na meg a ruhája. Mert azért a ruha tehet elsősorban arról, hogy a figyelem központjában állunk.
Egy valami azonban nem változott az évek folyamán, mégpedig a képzeletbeli esküvőm köré felépített varázslat és az idézőjelesen vett hercegnői feeling. Menyasszonynak lenni mindig is úgy éreztem, hogy egy olyan különleges pillanat egy nő életében, amikor megilleti az őt körülölelő figyelem. Egy nap, amikor ő áll a középpontban (még akkor is ha nem szeret a fókuszban lenni, mint én...). Na meg a ruhája. Mert azért a ruha tehet elsősorban arról, hogy a figyelem központjában állunk.







