Akit még mindig nem kerített hatalmába a karácsonyi hangulat, annak azért, aki pedig már  hetek óta hozzám hasonlóan karácsonyi lázban ég, annak azért ajánlom ezt a mai bejegyzést, amiben válaszolok néhány karácsonnyal kapcsolatos kérdésre. Alapvetően nem szeretem az ilyen TAG bejegyzéseket, de ez most kivételt képez. Kíváncsiságból kattintottam először Diánánál, majd már tudatosan Alexandra és Erika blogjára, hogy elolvashassam az ő válaszaikat a feltett kérdésekre. Igazán öröm volt olvasni a soraikat, így arra gondoltam, hogy én is megosztom Veletek az én gondolataimat, hogy ezáltal is kicsit jobban megismerjetek.

Ünnepeken, rendezvényeken, legyen szó születésnapról, évfordulóról, céges buliról vagy épp karácsonyról, különös gonddal tervezzük meg, hogy az adott alkalomkor milyen öltözetbe bújjunk. A mai bejegyzésben leginkább a közelgő karácsonyra ajánlanék Nektek néhány szettet, amiben egyszerre lehettek csinosak, és elegánsak, ugyanakkor egyediek is, hiszen a StyleWe webshop kínálatát nézegetve mindezen jelzők érvényesek a ruhákra.

Az év legszebb ünnepének a karácsonyt tartom. Minden évben izgatottan várom ezt az időszakot, és habár korábban elszomorított, hogy az üzletek már októberben rám akarják sulykolni a karácsonyi díszeket, a csoki Télapót és társait, idén valami megváltozott bennem. Persze ez nem meglepő, hiszen mióta az anya szerepben (is) tetszelgek, a karácsonyi láz is idő előtt magával ragadott.

Egy még merőben fiatal, de igazán figyelemre méltó blogot ajánlok a figyelmetekbe. Barbi a wirsindda blog szerzője, aki utazási élményeit osztja meg a nagyérdeművel. Beszámolóiban, amellett, hogy ismerteti a történelmi hátteret az adott helynek, fontosnak tartja, hogy az ott átélt pillanatnyi érzéseit és gondolatait adja át az olvasóinak. Teszi mindezt szavakkal és lenyűgöző képpekkel egyaránt. Egyébiránt nem titkolt célja, hogy blogja által egy olyan közösséget hozzon létre, "amely hasonló gondolkodású, érdeklődési körű emberekből állna, és akár élménybeszámolók, akár a blogbejegyzés alá írt kommentek által feltérképezhetnék" együtt elsősorban Németország helyeit, (hiszen hozzám hasonlóan ő is itt él), de akár Európa ismert vagy kevésbé ismert zugait is.

Barbi, a wirsindda írója

Tovább viszont nem is fecsérelném feleslegesen a szavakat, helyettem inkább olvassátok Barbi nemrégiben átélt franciaországi élményeit.

Amíg még meg nem született Luca, gyakran az ágyunkon ülve néztem a kis berendezett babasarkot és próbáltam elképzelni, hogy milyen is lesz, amikor majd a kis tulajdonos elfoglalja a helyét. Szerettem ezeket a bensőséges és meghitt pillanatokat, amelyikre a férjem is gyakran becsatlakozott.

Egy kihagyott hónap után újra jelentkezem az egyik kedvenc rovatommal. A szeptemberi poszt, talán magyaráznom sem kell, hogy Luca megszületésével és az ezzel járó feladatokkal, egyszerűen elmaradt, hisz sem időm, sem energiám nem volt olvasni, sőt, egyáltalán a bloggal foglalkozni. Ám októberben, ha még kicsit döcögősen is, de már kezd kialakulni egy napi rendszer Lucával, így már jóval több én-idővel rendelkezem, amit legtöbbször a blogvilág írásainak olvasásával használok ki.

Tudjátok, a címekre kattintva elérhetitek az eredeti posztot!

Sokszor használom az utóbbi időben a "hihetetlen" jelzőt. Hihetetlen, hogy Luca születése óta hat hét telt el. Mintha csak tegnap lett volna, hogy pontosan éjfélkor keltettem a férjem, hogy idő van, indulnunk kell a kórházba, reggel 8:47-kor pedig már a mellkasomon pihegett pici kis testével a kislányunk. Olyan pindurinak tűnt a maga 3240 grammjával, most meg már több mint 4600 gramm. Hogy szaladt így el az idő?!

Igazán hosszú nyárnak örvendhettünk az idén, de mint minden, úgy a jó idő is sajnos véget ért. Na de nem kell búslakodnunk, hiszen az ősz is rengeteg szépséget tartogat számunkra! Itt vannak példának okáért a legújabb őszi/téli trendújdonságok! Ebben a szezonban sok új és izgalmas megoldásokat figyelhetünk meg, ilyen a már megszokott és évről évre visszatérő színek mellett az idén megjelenő árnyalatok, egy rég elfeledett anyag felbukkanása, vagy épp a különleges és merész megoldású ruhadarabok.

Nemrégiben részt vettem egy (újra)indított játékban, amely a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége nevezetű Facebook csoportban volt. A játék lényege, hogy a csoport tagjai kérdéseket tesznek fel a Nap Bloggerének kiválasztott személynek, majd azokat az megválaszolja egy bejegyzés formájában. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a mai poszt miről is fog szólni.

Így visszagondolva mintha csak tegnap láttuk volna meg a pozitív jelet a terhességi teszten, ma-holnap meg már lassan a szülőszobán találom magam. Izgalmas, néha nehéz és fárasztó, de boldogságban gazdag időszak van mögöttem ebben a közel 40 hétben. Persze az igazi öröm még csak ezután érkezik... 

Hónapról hónapra jobban és jobban kedvelem ezt a sorozatot. Míg régebben csak a már megszokott és követett blogok írásait olvastam, ma már nyitottabb szemmel járok, és igyekszem újabbakat is megismerni. Bevallom, hogy néha direkt "vadászom" az újdonságokat, mert nem szeretnék folytonosan ugyanazoktól a szerzőktől hozni kedvenceket, mert úgy érzem, azt Ti sem szeretnétek. Aztán rájöttem arra, hogy az sem baj, ha hónapról hónapra felbukkannak ugyanazok, hiszen nem véletlen, hogy már időtlen idők óta rendszeres olvasójuk vagyok: egyszerűen mindig találok nagyszerű írást tőlük, amit úgy érzek, hogy másokkal is meg kell osztanom.

Néha, amikor a blog statisztikáját nézegetem, magam is megdöbbenek, hogy mely bejegyzések tetszenek nektek a leginkább, melyeknek van a legnagyobb nézettségük. Ha elsődleges célom az lenne, hogy a blogom minél sikeresebbé váljon, természetesen sokkal céltudatosabban kezelném a statisztikai adatokban látottakat, és sorra olyanokról írnék, amelyek a legtöbb kattintást hozná az oldalnak. De minekutána számomra ez csak egy hobbi, és nem foglalkozom a számokkal, továbbra is arról írok, amelyek engem érdekelnek és szórakoztatnak.


A mai bejegyzésem mégis ebben egy kicsit kakukktojás lesz. De csak egy kicsit. Tavaly nyáron ugyanis írtam egy cikket, amelyben ötletek adok arra vonatkozóan, hogy milyen fotóbeállításokat készítsünk nyaralásaink alkalmával. Habár nem számítottam rá, mégis a cikk megjelenése óta töretlen népszerűségnek örvend köztetek. A titkát a mai napig nem fejtettem meg, azonban a minap eszembe jutott, hogy mi lenne ha a saját nyaralós képeim között megnézném, hogy az ott adott ötletekből én mennyit is valósítottam meg. Mert akármilyen hihetetlennek hangzik is, tényleg azért írtam róla, mert én szerettem volna ezeket a képeket a magam módján elkészíteni. Ma ezt mutatom meg Nektek.

Izgatottan vártam már a várandós fotózásunk napját, amelyet július közepére beszéltünk meg a fotósunkkal. Mindenképpen kinn, a szabadban képzeltük el a képek helyszínét, így mivel a szülővárosunk egy Tisza menti kis városka, egyértelmű volt, hogy hol is fogjuk megejteni ezt a fotózást. A meteorológusok aznapra viszont esőt jósoltak, kicsit tartottunk is attól, hogy elkap egy nagy zivatar, de szerencsére a rossz idő eljövetele várt még egy napot. Ehelyett azonban rettentő forróságban volt részünk, és habár késő délutánra beszéltük meg a fotózást (18 órára), végül még egy órával későbbre csúsztattuk a találkozás időpontját. Ez a nagy meleg egyébként aznap nagyon megviselt, nem igazán éreztem jól magam, a fotózás idejére már a lában is jócskán bedagadt, és amilyen izgatott voltam az előző napokon, ekkor már semmi másra nem vágytam, csak hogy végre túlessünk az egészen és az ágyban fekve pihenjek. Természetesen azért igyekeztem a legjobb formámat nyújtani, hogy a képeken a lehető legelőnyösebben mutassunk, mert mégiscsak egy örök emlék marad számunkra, életem/életünk eddigi legszebb időszakáról, a kislányunk érkezésének örömteli várakozásáról.

Kislányként fogtam anyum sminkkészletét, tudásomhoz mérten "szépen" kifestettem magam, majd kerestem egy fehér függönyt, amit a hajamba tűztem, és máris úgy lépdeltem a képzeletbeli vőlegényem felé, mint a romantikus filmekben látott menyasszonyok.

Felnőttem, és bár sok gyermekkori ábrándom és álmom az idők folyamán megváltozott, a kislányban megbújó menyasszony-énem végigkísért életem folyamán. Aztán megjelent az életembe Ő, és tudtam már a legelején, hogy egyszer én a felesége leszek.

17 hetesen

Újra elmúlt egy nagyobb szakasz a várandóságomból, ezért most jöhet az elmúlt hetekről, hónapokról szóló beszámolóm következő része, már csak azért is, mert meglepően sokan olvastátok az előző rész beszámolóját is (aminek én kifejezetten örülök), másrészt én is nagyon szívesen írok róla, jó visszagondolni és nosztalgiázni, hogy mi minden történt velünk ezekben a hetekben. Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő...
... olyannyira, hogy ezt a bejegyzést eredetileg még július elején terveztem közzétenni, de mint már az előző posztomban is hivatkoztam rá, igencsak hosszú időt töltöttünk otthon a múlt hónapban, és egyszerűen nem akartam a gép előtt ülve tölteni azt az időt, amit a családdal és barátokkal is tölthetnék. Ennek ellenére most "csak" a második trimeszter történéseiről fogok írni, ami sok újdonsággal és meglepő fordulattal bővelkedett. Igyekeztem időrendi sorrendben beszámolni a történésekről, de tényleg olyan zsúfolt volt az utóbbi három hónap, hogy bár igyekeztem tömören fogalmazni, így is extra hosszú bejegyzés kerekedett belőle. Remélem azért élvezni fogjátok így is! :)

Szinte az egész júliusi hónapot otthon töltöttük családi körben. Ezen családi látogatások alkalmával az internetet magam mögött hagyom, és napi 10-15 perctől többet nem nagyon töltök a virtuális világ mezején. Kellenek ezek a kisebb-nagyobb szünetek, viszont ez azt is eredményezi, hogy a blogok követése, olvasása is háttérbe szorul. Ez lenne az egyszerű magyarázata annak, hogy ebben a hónapban az átlagosnál is kevesebb blogolvasmányt fogok nektek ajánlani, éppen ezért várom a Ti ajánlásaitokat kommentben, legyen szó saját irományról vagy más tollából származóról.

Amikor Férjjel együtt megláttuk a pozitív jelet a terhességi teszten, az örömünkből felocsúdva, az első hozzám intézett mondata a következő volt:
Egyrészt jól esett megismernem ezt a még számomra is ismeretlen aggódó apuka énjét, másrészt csak nevettem ezen kijelentésén, és máris, mint a hasát féltő nő vettem fel a védekező pozíciót, és csak annyit válaszoltam:

Pedig nem mondott hülyeséget. Tudtam én ezt már akkor is, de idő kellett ahhoz, hogy tudatosuljon bennem, anyuka leszek, egy kis élet fejlődik bennem, akinek az egészséges fejlődéséért én vagyok a felelős, ezért kötelességem olyan ételeket fogyasztanom, melyek egészségesek és segítenek a magzat fejlődésében.

Újból itt a Kattints!, hiszen szélsebesen repült el június! Ez a hónapom kissé zsúfolt volt, így kevesebbet tudtam a neten böngészni, cikkeket olvasni, de így is nagyszerű írásokra bukkantam, amit mindenképpen szerettem volna Veletek is megosztani, hátha találtok egy-egy számotokra is érdekes olvasnivalót vagy épp blogot.

Arra gondoltam, hogy megosztom veletek, hogy én milyen kiegészítőkkel "élem túl" a nyarat. 

Mindig is imádtam ezt az évszakot, az se volt sose baj, ha nagy volt a kánikula, a forróság, sőt! Ha nyár van, akkor legyen meleg, süssön a nap! 

Itt Németországban viszont borzalmas... Nagyon gyakran esik az eső, egyik napról a másikra változik, a hőmérséklet az otthon megszokottól legalább 10 fokkal alacsonyabb (gondolom a 40 fok mellett ezt sokan irigylik, én viszont a hazaiakra vagyok féltékeny...), és a nyárból esetleg ha két hét van, amikor tartósan eléri a 30-32 fokos hőmérsékletet. Na meg Murphy törvénye, hogy mindig hétvégén esik az eső, amikor lenne időnk elmenni kirándulni vagy fürdeni egyet...

De azért a nyári kiegészítőkről nem mondok le, legyen egy kis nyári feelingem általuk (meg azért nyaralások alkalmával szükségem van rájuk)! :)

Várandóságom egyik legjobban várt szakaszához érkeztem: a vásárláshoz (hát igen, kismamaként is nő maradok)!
Azon leendő anyukák táborát erősítem, akik megvárták a 6. - 7. hónapot, és csak ezután kezdik beszerezni azokat a dolgokat, amelyekre szüksége van egy újszülött babának. Első gyermekes szülőként szerettünk volna minél körültekintőbbek lenni a férjemmel, és nem vásárolni olyan felesleges holmikat, amelyekre csak a pénzt dobjuk ki, de végül sosem használjuk. Természetesen bárhogy tervez az ember, úgy gondolom ezt igazán nehéz kiküszöbölni, hiszen olvashatunk ezernyi véleményt és mások által összeállított listát, biztosan lesz olyan dolog, ami végül nálunk nem válik be, mert nem fogja szeretni a gyermek. Hogy ezek pontosan mik lesznek, előre nem tudhatjuk, így kár is ezen agyalni.

Aki azt gondolja, hogy egy fürdőruhával vagy egy bikinivel úgysem tud mellényúlni, hiszen alig takarnak valamit, az nagyon téved! Ha hiszitek, ha nem, bizony a fürdőruha is szépen ki tudja emelni a testalkatunkat, vagy épp fordítva, épp ezért nem mindegy milyent is választunk! Ebben leszek segítségetekre a mai nap!

Az elmúlt időszak általam olvasott kedvenc írásait szeretném a mai bejegyzésben megosztani veletek. Régóta motoszkált már bennem egy gondolat, miszerint jó lenne egy olyan sorozatot hozni a blogra, amely egyszerre  inspirál és szórakoztat is, és amivel tényleg szívesen foglalkoznék hónapról hónapra. Sokat töprengtem, vajon mi lehetne ez, milyen téma lenne az, amit be is mutatnék a blogon rendszeresen? Megfordult számos ötlet a fejemben, de egyiket sem éreztem igazán jónak. Ekkor jött szembe velem Daily Dorothy egyik bejegyzése, mely hatására villámcsapásként hasított belém a felismerés: mi lenne, ha a hónap kedvenc blogos olvasmányaimat osztanám meg, azokat, amelyek valamilyen oknál fogva tetszettek nekem, és úgy gondolom, hogy másoknak is hasznos és érdekes olvasnivalót jelenthet. Így sorozatom első részében ilyen olvasásra érdemes posztokat javasolnék Nektek, rendhagyó módon az elmúlt hónapokból szemezgetve, de júliustól kezdve szigorúan csak az előző hónapból származóakat. A bejegyzéseket a címekre kattintva érhetitek el.

Nem sok szépségápolási terméket használok, ezért sem jelennek meg a blogon gyakran ilyen jellegű bejegyzések, a mai poszt már csak ebből a szempontból is kuriózumnak számít. Az utóbbi hónapokban sikerült néhány olyan újdonságot beszereznem, mely termékeknek a teljesítményével teljesen meg vagyok elégedve, ezért is merem másoknak, így Nektek is ajánlani.

Szerintem nyugodtan mondhatom, hogy mint a legtöbben, én is nagyon szeretek utazgatni, új helyeket megismerni, felfedezni. Az ősszel végre kipipálhattam fő bakancslistás városom, Prága meglátogatását is (hamarosan erről is készülök írni), az idén pedig szerencsém volt eljutni a Maldív-szigetekre, erről ITT és ITT is írtam bővebben, nemsokára pedig az Európa Bajnokság okán utazunk Marseillebe és Lyonba pár napra. Ezután hosszú ideig, legalábbis jövő nyárig, biztosan nem fogunk elutazni sehova, hiszen a kis jövevény érkezése megakadályoz ebben minket - habár ezt most egyáltalán nem bánom.

Addig viszont jó álmodozni arról, hogy a jövőben hova szeretnénk majd eljutni, akár már hárman kis családként, vagy csak kettesben ellógni pár napra, hétre a párommal.

A mai bejegyzésben 5 olyan úticélomat osztom meg veletek, ahova reményeim szerint egyszer el tudok jutni, habár a bakancslistámon ennél jóval több hely szerepel.

Április végén meghívást kaptam egy blogger pályázatra, melyet a Milumil szervez 1000 tipp a legfontosabb 1000 napra címmel. A pályázati felkérés így szólt:

"A pályázat célja, hogy a felelős édesanyák összefogásával felhívjuk a figyelmet a gyermekek egészséges táplálásának fontosságára egészen a terhesség első napjától, valamint, hogy megosszuk egymással élményeinket és tapasztalatainkat az etetések körülményeiről."

Nemcsak érdekesnek, de igazán hasznosnak is találtam e pályázat témáját, azonban az elején némi bizonytalansággal kezeltem a dolgot. A bizonytalanság bennem, a leendő anyukában fogalmazódott meg, olyan kérdések formájában, mint például, hogy én, mint első gyermekét váró anyuka, aki még csak a terhessége első trimeszterén van túl, mégis milyen használható tippeket tudna megosztani másokkal? Habár minden egyes nap tanulok valami újat magáról a terhességről, hisz könyveket és cikkeket olvasok a témában, mások véleménye és tapasztalatai alapján igyekszem a saját módszereimet kialakítani, mégis úgy érzem (joggal), hogy tapasztalat híján még oly sok mindenről nincs érdemi tudásom. E kételyek hatására napokig rágódtam azon, hogy elküldjem-e a jelentkezésem, részt vegyek-e ebben a "játékban".

Rövid és egyszerű válaszom: IGEN.

Régebben és most, hogy én is babát várok, úgy gondoltam, hogy a nők ebben az időszakban egyszerűen kivirulnak. Nem egy barátnőmre és ismerősömre csodálkoztam rá és nyilvánítottam ki véleményemet, miszerint milyen szépek, milyen jól áll nekik a nagy pocak. Amióta pedig nekem is egyre kerekedik a hasam, sokszor meg-megállok a tükör előtt, és gyönyörködöm magamban, abban a nőben, akinek szíve alatt egy kis csoda lakik.

A természetes szépségen túl, ami ilyenkor árad belőlünk, még tudunk tenni egy lapáttal, hisz a csinos öltözet nekünk is kijár. Manapság már szerencsére nem csak hatalmas ruhákba kell beburkolóznunk, hanem ugyanúgy tudunk öltözködni, ahogy azt a terhességünk előtt tettük.

Régóta készülök ezt a bejegyzést megírni, hiszen elég sok új darabbal bővült az ékszerkollekcióm, annak is a fülékszer szekciója. Lehet már említettem párszor, hogy mindig is imádtam a fülbevalókat, a legfőbb kiegészítője volt az öltözködésemnek. Lehet élénk és színes vagy épp visszafogott, lehet nagy vagy kicsi, az én szívemet egytől-egyig rabul ejtik. Az évek során számos fülbevalóra tettem szert, így igen sok vált a kedvencemmé. Amikor kiválasztottam azt az öt darabot, melyeket a mai bejegyzésben meg akartam mutatni Nektek, akkor döbbentem csak rá, hogy szinte nincs is közte színes, jobban az ezüstös-fehér dominál, ami talán azért is alakult így, mert ezeket a fülbevalókat szinte egytől-egyik bármilyen outfithez szívesen viselem.

Pontosan egy évvel ezelőtt írtam egy listát a kedvenc magyar blogjaimról (ITT tudjátok elolvasni, ha eddig nem tettétek volna). Már akkor is kicsit szelektáltam a rendszeresen olvasottak között, és fájó szívvel hagytam ki többeket is az akkori felsorolásomból.
Az azóta eltelt idő alatt még több nagyszerű bloggal ismerkedtem meg, így idejét éreztem annak, hogy újból összeállítsak egy listát, ami most sem lett teljes, így erős a gyanúm, hogy egy év múlva  újból górcső alá veszem a kedvenceket.
A címekre kattintva eljuthattok a blogok oldalára!

Sok nő álma egy olyan gardróbszekrény (vagy akár szoba), amelyet ha kinyitunk (vagy belépünk) nem okoz nehézséget arra a már unalomig elhangzott kérdésre válaszolni, hogy "mit vegyek fel?", mert olyan ruhadarabokkal van tele, amelyek megoldást jelentenek az előbb említett problémára. Egy okosan átgondolt ruhatárat, amiben minden mindennel kombinálható, illeszkedik az életvitelünkhöz, a stílusunkhoz sok nő számára nehézséget jelent összeállítani, azonban nem lehetetlen feladat! Erről már írtam a blogon, sőt egy posztsorozat formájában lépésről lépésre haladtunk és vettük át sorban, hogy mire kell odafigyelnünk egy tökéletes gardrób létrehozásában. A ruhatárunk kialakításánál nagyon jó kezdetnek, ha kialakítasz magadnak egy alapruhatárat. Ha ez megvan, később innen indulva tudsz tovább építkezni, úgy, hogy közben figyelembe veszed elsősorban a stílusodat, a testalkatod, az életviteled, az életkorod (...), hiszen ezek együttese nagyon nagy hatással vannak megjelenésünkre és ezzel együtt a ruhatárunk darabjaira is.

Bizonyos időközönként azonban bekövetkeznek bizonyos változások, amelyek stílusunkra és így a gardróbunk tartalmára is hatással lehetnek.

Ha valaki a Maldív-szigetekre utazna, számítson rá, hogy ez nem az a hely, ami a féktelen bulizások helyszíne lenne. Természetesen azért itt is jól szórakozhatunk, hiszen a víz adta lehetőségeket itt is ki lehet használni, mint más tengerparti helyen. Rengeteg vízi sport közül tudunk válogatni és/vagy kipróbálni.

Amikor kiderült, hogy babát várunk egy olyan türelmetlen izgatottság lett úrrá rajtam, amit azóta is szüntelen érzek. Legszívesebben már a 9. hónapban lennék, sietve a szülőszobába, hogy kisvártatva már a karjaimba tudhassam az én kicsikémet, elmerüljek szépségében, babaillatában.
Az Idő viszont most nem a barátom. Mintha feltett szándéka lenne, hogy a 9 hónapnyi várakozást még lassabbá tegye, és lassú, vonagló léptekkel vonszolná magát percről perce.

12. héten

Az emberek többsége az évszakok váltakozásával maguk is szükségét érzik a maguk, mind külső mind belső értelemben vett változását. Sokan mennek el ebben az időszakban fodrászukhoz, hogy egy új hajszínnel vagy fazonnal várják az új szezont, felfrissítik a ruhatárukat az évszakhoz megfelelő színekkel, megint mások a lakásuk dekorálásában élik meg mindezt, esetleg egy diétába kezdenek.

A tavasz az egyik kedvenc évszakom, hiszen tele van üde és meleg színekkel, csodás virágokkal, napfénnyel. A téli, majd az azt követő lucskos, sáros idő elteltével az én szívem is epedezett egy kis frissítésért, amit néhány körömlakk formájában ki is éltem.

Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha egy olyan mesés és paradicsomi helyen fogom a mézesheteimet eltölteni, mint a Maldív-szigetek. Ez abból is látható, hogy meg sem fordult a fejemben ez vagy hasonló trópusi sziget a nászutunk útvonalaként. De a férjem felejthetetlenné szerette volna tenni az első, már házasként tett közös nyaralásunkat, és ő ajánlotta, hogy keressünk egy igazán egzotikus helyet. Mindkettőnk egyetértett abban, hogy a Maldív-szigetek kitűnő választásnak bizonyul e tekintetben.

Nagyon megdöbbentem, amikor úgy a 8. hét környékén a legtöbb nadrágomat alig tudtam felvenni, ha pedig sikerült is felerőszakolnom magamra, bevágott és szorított, vagy egyszerűen nem tudtam begombolni. Nem értettem mitől vagyok így felpuffadva, legalább négy hónapos terhesnek éreztem magam. Persze miután jobban belemerültem a várandóság rejtelmeibe, megnyugodtam, hogy ez teljesen természetes dolog. Azonban azt mégsem tehettem meg, hogy melegítőben menjek a munkahelyemre, így ha a tervezettnél korábban is, de beszereztem az első kismama nadrágom, aztán pedig nem volt megállás a vásárlások terén.

Január óta van egy hatalmas titkunk a férjemmel. Sejtitek már mi lehet? :)

Gondoltam majd írok egy egyszerű haul bejegyzést a blogra, mert már egyébként is illene valamit posztolni, a tavaszi gardróbfrissítésnek is itt az ideje, a kettőt ötvözve pedig már meg is van a megoldás. Tudjátok, két legyet egycsapásra. Aztán a hétvégén Férjjel az oldalamon (igen Vele, bár nem mondom neki, de szeretek vele vásárolni) és a kis listámmal a fejemben meg is jelentünk a plázában, hogy most majd hú de sok mindent fogunk, akarom mondani fogok vásárolni. El is kezdtük feltérképezni az üzletek kínálatait, felpróbáltam több felsőt, egy-kettőre igazán jó hangulatom kerekedett.

A blog nevéhez hűen többször írtam már a gardrób rendszerezésről. Megosztottam veletek a praktikáimat, többek között arról írtam, hogyan is fogjunk neki a ruhatárunk lomtalanításához, majd arról, hogy milyen szempontok szerint csoportosítjuk a ruháinkat. Ezek a bejegyzéseim közzétételük óta töretlen népszerűségnek örvendenek, amiből én azt az igencsak egyszerű következtetést vontam le, hogy szívesen olvasnátok még többet e témáról.
Miközben kicsit nosztálgiáztam a régebbi posztjaim fölött, észrevettem, hogy még nem írtam a fehérneműim tárolásáról. Ezt az apró elmaradást szeretném most bepótolni.